Mary Hooper -Szirmok a hamuban
Emily Rose 2013.05.27. 17:39
Mivel ez a könyv a második a középkori Londont bemutató Hooper művek közül, az előzményeket nem ismerőknek jelen ajánló elolvasása előtt javaslom az előző könyvajánló megtekintését.
A korábban megismert testvéreket (Hannah és Sarah) váratlan szerencse érte, hiszen megkapják két halott nemes egészséglevelét, így elhagyhatják a haldoklókkal és halottakkal zsúfolt Londont, hogy a rájuk bízott előkelő származású poronttyal egészen Dorchesterig meneküljenek. Különféle közjátékok (40 napos vesztegzár a vidéki pestisházban és felemás vendégeskedés a csecsemő rokonainál) után hazatérnek a szülői házba, egy kis pihenésre.
Hannah azonban hamar megunja a vidéki nyugalmat, ismét a fővárosba vágyik, ahol a hírek szerint alábbhagyott a járvány (hetente már csak páran halnak meg pestisben, és a királyi udvar is visszaköltözött). Na meg nem utolsó sorban szeretne újra találkozni címzetes kedvesével (Tom), akitől még elbúcsúzni sem tudott rendesen.
Rövid tanakodás és tervezgetés után másodmagával útra kel, hogy ismét birtokba vegye édességboltjukat (cégére a cukrozott szilva). Nővére helyett húga, Anne tart vele, hasonlóképpen telve kíváncsisággal, mint egy évvel korábban Hannah.
Beletelik pár hétbe, míg feltöltik a készleteiket, s nekilátnak az édesség készítésnek. Amikor hajdani ügyfélkörük is értesül az újrakezdésről, úgy tűnik, minden visszarázódik a dolgos hétköznapokba. Szorgos munkával telnek a napok, ami külön előny, mivel Hannah másként nem tudná feldolgozni Tom halálát, aki a szomszédok elmondása szerint mesterével együtt belehalt a pestisbe.
Húga unszolására azonban Hannah lassanként feledni látszik bánatát, s nem sokkal később két váratlan esemény történik, ami ismét felforgatja az életét. Egy vásári mutatványosnál halott kedvesét pillantja meg, s kósza pletykát hall egy kigyulladt épületről.
Mary Hooper a korabeli forrásokra támaszkodva, előző könyvéhez (Édességek kicsiny boltja) mérhető folytatást írt, ezúttal az 1666-os londoni tűzvészéről, ami az ott élők minden erőfeszítése ellenére három nap alatt szinte az egész várost porig égette.
Az angol hétköznapok világa, a korabeli hangulat regényben ritkán jelenik meg ilyen hitelesen (hamarjában csak Bernard Cornwell jut eszembe), és a szerzőnek sikerült mindezt ötvöznie a tragédiával és egy ifjú leányzó történetével.
|