Miután Cara elengedte szoros öleléséből a barátait, alaposan végigmérte őket. Mélykék szemei elsőként Blairt találták meg, az elsőt, aki kiszállt az autóból. Blair széles mosollyal és izgatott tekintetekkel üdvözölte a van der Wood lányt. Nem voltak közeli barátok, mégis nagyon jól esett neki, hogy Cara őt is hívta; legalábbis nagyon meglepődött, amikor Rodger, a sofőr megjelent a házuknál. Bár anyja erősen tiltakozott azellen, hogy legkisebb lánya eljöjjön a neves eseményre, Blair meg sem hallva anyja intő szavait, szó nélkül szállt be az autóba, ami a többi ismerőse háza előtt is megállt, és hasonló aggódó szülőket hagyott maga után.
Mivel elég kómásan és fáradtan kelt fel, fésülködés helyett csak egy copfba fogta szőke, kócos haját, fekete pólót és kicsit világosabb színű nadrágot viselt, ami hűen tükrözte laza stílusát. Amikor meglátta Cara elegáns szerelését, szinte elnevette magát, hisz ő nem erről az oldaláról ismerte meg a lányt. Legalábbis legutóbbi kiruccanásuk alkalmával kissé rövidebb és átlátszóbb ruhát vett fel magára, amivel kellőképpen magára hívta a sajtó figyelmét.

Blairt Crissy és Lindsay követte, akik ikertestvérségük révén nagyon hasonlítottak egymásra. Az egyetlen különbség a két lány között az volt, hogy míg Crissynek barna haja volt, addig Lindsay haja vöröses barna volt. Cara mindig elképedve nézte, hogy a két lány, mégha nem is figyel egymásra, pontosan egyszerre lépnek, és tesznek mozdulatokat. Hihetetlen.

A csapat többi tagja körülállta a lányt, aki nyilvánvalóan élvezte, hogy ő a középpont. Fekete fényes haját gyakran dobálta, hangosan nevetett és szélesen mosolygott, főleg amikor észrevette, hogy Harry Styles még mindig őt figyeli. Az ajtónak volt nekitámaszkodva, lazán, mégis elegánsan állt, ahogy végigmérte Carát és az ő barátait. Egy dolog járt Harry fejében, mégpedig az, hogy Cara mi a fenéért barátkozik ilyen pénzéhes, értékbarátokkal. Megforgatta a szemét és azt kívánta, bár eltűnnének azok a bizonyos emberek, akik most a lányt állják körül. Gyomra apró kis bukfenceket vetett, ahogy arra gondolt, mi lenne, ha Cara nem hívta volna ide a barátait. Talán már jóval közelebbi barátok lehetnének. Harry erre a gondolatra elmosolyodott, és tovább nézte a bandát, akik szinte körülrajongják a lányt.

- Annyira örülök nektek - A lány izgatottan nézett barátaira, akik szintén örültek annak, hogy Cara ilyen befolyásos estére hívta el őket. Ingyen jutnak be egy olyan fesztiválra, amire egy ember évekig spórol. Mi ez, ha nem mázli?

A lányok együtt bólogattak, amikor Cara megosztotta velük, milyen fellépések lesznek itt, és hogy honnan szereznek piát, ugyanis kiskorúaknak itt alkoholt nem szolgálnak fel. A lány kijelentésére Blair és a másik két lány csak megforgatta a szemét, és előhúztak a táskájukból egy-egy igen jó minőségű vodkát, majd nevetgélve sétáltak a bejárat felé, ahol még mindig Harry állt, szemeit Carán pihentetve.

- Cara, mi ez a szerelés? - Hugo izmos kezeivel veregette hátba a lányt, akinek az ütéstől majdnem kiszakadt a tüdeje a helyéről, fájdalmasan elmosolyodott, amikor a fiú a szemébe nézett. Hugo kék szemei furcsán csillogtak, amikor a lány belenézett, lágyan elmosolyodott és csak megsimogatta a lány arcát. Természetesen ezt a mozdulatot mindenki látta, bár hogy őszinték legyünk, ez teljesen normálisnak számított, hiszen köztudott volt Hugo rajongása a lányért.

- Tudod, a híres emberek így mennek vacsorára - Cara élesen vágott vissza a fiúnak, aki csak gúnyos mosolyra húzta a száját, és érdes kezével rácsapott a lány fenekére, mire a lány szúró pillantásokkal díjazta cselekedetét. - Elmehet - Cara visszafordult és kezével intett a sofőrnek, aki bólintva szált be az autóba, majd elhajtott a parkolóba, ahol a többi híresség autója is állt. Hosszan sóhajtozva szállt ki az autóból, már előre félt, mit fog kapni főnökétől, ha megtudja, hogy idehozta Cara rosszhírű barátait.

- Úristen... - Crissy ledöbbenve állt meg a vörös szőnyegen, ahol már csak pár újságíró és riporter adott interjút a látottakról a hatalmas tévés kameráknak. A vékony, barnahajú lány lábai a földbe gyökereztek, amikor ránézett a plakátra és meglátta imádott együttese fényképét, amint kivilágítva, dedikálva virított a narancsságra épület falán. - Ők is itt vannak.... - Hangja kissé a magasba szökött, hisztérikus hatást keltve, amitől a csapat többi tagjának már sömöre volt. Crissy megigazította rózsaszín szoknyáját, úgy fordult Cara felé.

- Igen, Harry például... - Fordult Cara a bejárati ajtó felé, ahol ezelőtt pár perccel még a fiú állt, ám most nyoma se volt annak, hogy az ajtót bárki is támasztotta volna. Csukva volt. Megrázta a fejét, biztos volt benne, hogy Harry ott volt, őket nézte, és már alig várta, hogy bemutathassa a fiút a lányoknak. Széles mosolya hamar kifejezéstelen arccá változott, és maga sem tudta miért, de gyomra fura görcsbe rándult. - Gyertek, nekem is át kell öltöznöm - Határozott léptekkel haladt be, egyenesen a vacsoraterem mellett, amiben síri csend uralkodott. A lány lopva benézett a terembe, ahol látta, hogy Harry bőszen magyaráz valamit a barátainak, akik somolyogva hallgatták őt. Fogalma sem volt, miről lehet szó, és sajnos hallgatózni se volt ideje, ugyanis Crissy majdnem sikító frászt kapott, amikor meglátta imádott bandáját.

Cara intett a barátainak, akik libasorba követték őt egyenesen az öltözők felé, ahol egy van der Wood feliratú ajtón át jutottak el egy szobába, ahol hála égnek már nincsenek kamerák. Igazából kevesen tudják, de Cara hisztizte ki, hogy az öltözőbe ne legyen kamera, és hogy a falak pirosak legyenek. Na meg hogy legyen ruha, amiből válogathat, így hát meg se lepődtünk, amikor Cara kinyitotta a hatalmas gardróbot és gondolkodón állt előtte.

Kezeivel hamar birtokba vette a ruhákat, és egyiket dobta ki a másik után egyenesen a szoba közepére. Megcsóválta a fejét, amikor kikapott a szekrényből egy tavalyi chanel nadrágot, és kis gondolkozás után a vállára helyezte. Mozdulatára a barátai nagyon sóhajtottak, majd órájukra pillantottak, ami már lassan kilenc órát mutatott. Egymásra pillantottak, mindnek az járt az eszében, hogy mikor lesz már végre kész a lány. Hiszen már lassan fél órája ülnek a kanapén, Blairnek szó szerint lezsibbadtak a lábai, Hugo pedig már kielemezte a plafonon található hatalmas festményt, ami az eget ábrázolta.

- Cara, ha nem igyekszel, lekéssük a bulit - Crissy türelmetlenül rácsapott a combjaira, és felállt a helyéről segíteni barátnőjének ruhát választani. Amikor Carával először találkozott, már látta rajta miféle elkényeztetett lányról van szó, de álmaiban se gondolta volna, hogy ez a lány képes fél órát állni egy szekrény előtt. Mialatt mutogatta a lánynak a drágábbnál drágább felsőket azon törte a fejét, hogy vajon Cara reggelente hánykor kel fel, hogy nyolcra elkészüljön? Lehet, hogy le sem fekszik aludni....

A feletébb hosszú, várakoztató percek után Cara van der Wood és barátai megérkeztek a fesztiválra, ami London három hatalmas stadionját emésztette fel. Az utcák tele voltak narancssárga szórólapokkal, és persze hisztiző tinédzserekkel, akik mindenáron imádott sztárjaikkal akartak közös fotót csináltatni.

A csapat magabiztos léptekkel haladt egyenes az utca sarkán álló sátorhoz, ami a lányok szerint egy hatalmas cirkuszi sátorhoz hasonlított, sőt, a többi turista szerint is. Ahogy Cara haladt előre, többen súgtak össze a háta mögött, leginkább bőr nadrágja és rikító sárga felsője miatt, ami szinte mágnesként vonzotta a tekinteteket. A sátor elejéhez érve a lány óvatosan kukucskált be, hogy vajon kik foglalják most el a kényelmes foteleket, amiket már a vacsora után kinézett magának. Ez volt az a hely, ami köztudottan csak a hírességeknek volt fentartva az átöltözésre, pihenésre, beszélgetésre és ismerkedésre, de ezt van der Woodék egyszem lánya nem vette figyelembe, és szigorú tekintettel belépett a meleg helyiségbe, ahol csak újságírók és pár modell foglalt helyet, természetesen azokba a hihetetlen kényelmes fotelekben.

- Ez az én helyem - mondta ridegen Cara egy újságírónak, aki megilletődtségében nem tudott még csak nyelni se. Szó nélkül felállt az ülőalkalmatosságból, és egy fényképet készítve a lányról, kiment a sátorból. Cara keresztberakva lábait beült a plüssből készült fotelbe, barátai pedig egyből a bárpultot vették célba, ahol gondolhatjuk, hogy nem vizet készültek inni.

- Mit parancsol az én virágszálam? - Jake váratlan hangja majdnem ájultá tette Carát, aki miután végre magához tért, mosolyogva ölelte át barátját, aki a fotel mellett guggolt le. Jake somolyogva mérte végig a lányt, aki most épp a sátor bejárata felé fordult, ahol rég látott barátja bukkant fel. Harry göndör haját egy fejrázással  igazította oldalra, majd Cara barátnői támadták le őt mindenféle kérdésekkel,

fényképezőgépekkel, és papírokkal.  - Ő mit keres itt? - Jake felhorkant, ahogy meglátta a fiút. Régóta figyelte a bandát, és egyáltalán nem tetszett neki, hogy a semmi miatt lettek nagy sztárok, az meg már főként nem tetszett neki, hogy Cara szeme is felcsillant, ahogy megpillantotta azt a Styles gyereket.

- Tudod ez a sátor nekik lett felállítva - Jake észrevette Cara hangján a sértődöttséget, ezért inkább többet nem is kérdezett, csak odaadta a lánynak a kis tasakot, majd szó nélkül kisétált a helyiségből, ahol a One Direction tagjai egyenként táncoltatták a lányokat, míg Cara elvonult a lehető legzugosabb helyre, hogy kiürítse a bizonyos tasak tartalmát.

Ezután történt az a dolog, ami miatt másnap az összes brit újság címlapjára került Cara van der Wood. Bár ez New Yorkban teljesen megszokott dolog volt, Londonban mégis újnak számított a lány viselkedése, és többen megbotránkozva kommentelték az interneten is.
Esme fejét a kezeibe temette, amikor elolvasta a The Sun napilapban a tegnapi eseményeket, és mérgesen gyűrte össze az oldalt, ahol lányát próbálták lejáratni, mint egy amerikai beképzelt tinédzsert. Ő nem ilyennek ismerte a lányt, és tudta nagyon jól, hogy valami sántít a sztoriban. Felállt bőr kanapéjáról és járkálni kezdett a napfényben úszó nappalijában, ahol a polírozott csempén visszhangot vertek magassarkúval tett lépései.

Férje már korán reggel elment, hiszen az árvaházban rengeteg tennivaló akad, és büszkeség töltötte el Cara anyját, ha arra gondolt, hogy James milyen nagylelkű, segítőkész férfi. Igaz, hogy már házasságuk koránt sem olyan jó, mint húsz éve, mégis szíve felmelegedik, amint férjére és az ő munkáira gondol. Esme még mindig idegességében sétált a nappaliban, és amikor újra rápillantott a bizonyos oldalra, elkapta őt a méreg és határozott léptekkel felment lánya szobájába, ahol még mindig félhomály uralkodott, holott a nap már jócskán felkelt.

- Cara! - A lány anyja lehúzta lányáról a takarót, aki csak egy morgással jelezte, hogy nem kíván beszélgetést folytatni addig, míg ki nem aludhatja magát. - Cara, ne idegelj ki, kelj fel! Láttad az újságokat? Már megint kezded ezt? Nem megmondtam, hogy internátusba küldelek, ha nem fogsz jól viselkedni? Miért kell ránk szégyent hozni? Miért nem elég neked, ha... Cara, figyelsz te rám? - Esme teljesen kikelve magáról rángatta lányát, aki épp visszaaludt, mialatt anyja próbálta őt kiosztani. Vörösesbarna haját kisöpörte arcából, leült lánya ágya szélére, és imádkozott, hogy Cara tizennyolc éves korára kicsit megkomolyodjon.

- Az istenért, miért nem hagysz aludni!? - Cara felült ágyában, és próbált anyjára nézni, sikertelenül. A tegnapi buli nagyon kiütötte őt, véleményem szerint azt se tudja, mi történt vele. Most komolyan, azután, amit Jake adott neki, kinek lenne a tudatában az elkövetkezendő huszonnégy óra? Na ugye.

- Cara, az újságok rólad és egy titokzatos fiúról írnak - Esme úgy fujtatott, mintha egy maratont futott le volna két perc alatt. Az egyik rémálma vált valóra azzal, hogy lányát a sajtó hozott össze egy fiúval. Ő is nagyon jól tudta, hogy ez egy igazi rémálom. James persze elintézte egy legyintéssel, de ő akarékoskodott, tudta, hogy Cara valami nagyon rosszat csinált, amit a sajtó is lefotózott.

- A sajtó folyton, folyton valami butaságot talál ki... - motyogta a lány  párnái közül. - Már megszokhattad volna - Cara nem értette, mire fel ez a nagy hercehurca. Szemeit becsukta, és próbált arra koncentrálni, hogy ne hányja el magát a következő percekben, legalábbis addig ne, amíg anyja nem ment ki. A feje iszonyatosan hasogatott, gyomra pedig felszökött a torkába, amitől úgy érezte magát, mint aki éhgyomorra csokit evett. Rosszul. - Csak nyugi - Ennyit bírt Cara van der Wood kibökni, mielőtt ki nem rohant volna a mosdóba. Becsukta magamögött az ajtót és egyszerűen a vécé fölé hajolt.

- Cara, jól vagy? - Anyja aggódó hangja szűrődött át az ajtón. Ugyan már előfordult ilyen alkalom, hogy lánya másnaposságtól szenvedett, mégis minden egyes ilyen pillanatban Esme nagyon féltette lányát.

- Jól - A lány kilépett a fürdőszobája ajtaján, és visszafeküdt az ágyra. - Nem értem, miért csinálsz ekkora ügyet ebből?

- Ha nem láttam volna, ahogy Harry Styles rád néz, és beszélget veled, most nem aggódnék - Cara anyja karjait összefonva támaszkodott a falnak. Szemeit az égnek emelte, és könyörgött valami magyarázatért. Kezében volt a napi újság, annál az oldalnál kihajtva, ahol Caráról és a titokzatos fiúról írtak, akinek nem látni se az arcát, se a haját, mivel egy pulóverrel van eltakarva. - Szóval, ki is a fiú?

Cara kikapta anyja kezéből az újságot, szemeivel gyorsan végigjárta a cikket és elfehéredett az arca, amikor rájött, nem emlékszik, kivel ment haza a buliból. Sőt, azt se tudja, hogy hova ment a fiúval. És ha tovább gondolkozik, rájön, azt se tudja, hogy jutott haza  a buliból.

- Nem tudom.