Nyilván aki ismer, tudja, hogy melyik regényről van szó, hiszen annyit áradoztam róla, hogy szerintem a legtöbb barátomnak lassan az agyára mentem.:) Talán ezért jobb is, hogy kiírom magamból, bár nem hinném, hogy az írás után ne emlegetném oly gyakran ezt a sztorit.

A történet címe Menta és eper, melyről én például egyből a fagyira asszociálok (lehet, hogy rosszul?), mindenesetre már maga a cím is különleges, hiszen nem tudunk belőle semmire se következtetni, hogy mi várhat ránk, ha belepillantunk az első fejezetbe.

Őszintén bevallom nektek, hogy az első pár feltöltésnél csak szemezgettem vele, nem mertem beleolvasni, hisz mégiscsak elég furcsa párosításról van szó, ugyanis ez egy Sirius/Hermione párosítású történet, mely a romantikus kategóriába van besorolva. Aztán teltek a hetek, és egy pillanatomban, amikor épp érettségire kellett volna készülnöm, úgy döntöttem beleolvasok, és nagyon meglepett, kellemeset csalódtam a történetben. Egyrészt, szerintem a fogalmazás módja vetekszik egy-egy híresebb íróéval, másrészt, annyira szépen, finoman halad a történet, szinte azt érzi az ember, hogy ő is ott van a fejezetekben, az ember beleélheti magát, ami szerintem kevés történetnél fordul elő.

A történet egyébként jóval a végső csata után zajlik, ám itt Sirius nagyon is él, sőt, sármosabb és férfiasabb is, mint ahogyan a könyvben megismertük (megjegyzem, nekem így még szimpatikusabb, ami ugye furcsa, mert nekem alapból is ő volt az egyik kedvenc szereplőm. A másik Remus) Hermione ekkor már dolgozik, biztos ti is olyan viccesnek fogjátok találni, manókkal foglalkozik, és szerintem ez egy nagyon találó munkakör (nyilván emlékeztek még a sztorira, Hermione diákként is a manókkal foglalkozott, és én sok történetet olvastam ahogy gyógyító, auror stb, ez viszont igazán különleges, én nagyra értékelem, hogy ezt az írónéni kitalálta)
Szóval a történet lassan halad előre, megfontolt léptekkel a végső cél felé, amit szerintem mindenki tudja hogy mi lesz, mégis szerény személyemet minden egyes rész izgalommal tölt el, és amikor vége, már szinte tűkön ülök és kritikáimban könyörgök a folytatásért.

A történet jelenleg valahol a közepén járhat, remélem hogy jó sok fejezet lesz még belőle, mert én igazán szívesen olvasom DoroThya írásait, amiket a nevére kattintva megtalálhattok. Én őszintén, szívem mélyéről ajánlom nektek, nem csak a Menta és eper című történetét, de mindegyik másikat is, amit eddig publikált.