KARIBI VAKÁCIÓ

in Moonlight

Ahogy haladtunk befelé, a víz egyre hidegebb a zene pedig egyre halkabbá vált. A testünk libabőrrel védekezett a fagy ellen, de nem éreztük a hatását. A mellközéig érő vízhez érve, elengedtem Harryt és hagytam, hogy magához öleljen. Olyan szorosan fogtam amennyire csak tudtam

, éreztem testének kellemes melegét. Egyetlen egy rossz dolog volt abban amit most csinálunk, az hogy nem ellenkeztem. Eddig meg sem tehettem volna az alkohol befolyásától, de a hidegben egyből észhez tértem. Mintha egy nagy zacskó jégkockában ülnék, mikor leég a seggem. Kapaszkodtam belé, akárcsak egy kis makákó.

Annyira tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm ide, most nem lenne lelkiismeret furdalásom. Nem bántam volna meg az egészet. Nem kellene azon rágódnom, hogy hogyan fogom ebből kimagyarázni magam a közeljövőben. Nem bujkálhatok majd előtte mint egy mormota! Szembe kell néznem vele és közöli, hogy ez csak egy "egy éjszakás kaland". Ugyanakkor ráérek ezen holnap gondolkozni, most kiélvezem az elém tárt lehetőségeket.

Erősen fogta a derekamat, mintha meg akarnék szökni előle. Homlokát ráhelyezte az enyémre, elmerültünk egymás szemében, mikor meg akart csókolni, eltoltam magamtól.
- Figyelj... én... - beleharaptam az alsó ajkamba, miközben ő csak egy hümmel jelezte, hogy hallgat. - csak, azt akartam kérdezni, hogy? MILYEN HIDEG A VÍZ? - mutattam két ujjammal a 3cm-t és nevetve menekülni kezdtem előle.
- Hééé...nem is olyan hideg. - Utánam eredt, majd egy ugrással a víz alá terített. A nagy hirtelenségből érkezett támadásban elfelejtettem becsukni a szem, így a víz alatt is jól láttam a hold beszűrődő fényéből.

Nagyon szép volt odalentről az egész, egy lagúnában voltunk, körülöttünk pedig a színpompás korallok díszelegtek, megfordultam és láttam ahogy Harry közelít felém. Mikor megláttam a fiú hatalmas lebegő kinövését elállt a szavam is, elég sokat nyeltem a tengervízből. Köhögve jöttem a vízfelszínre, azt hittem megfulladok. Meghátráltam, majd eltakartam a mellkasom, hogy mégse mutogassam magam, úgy ahogy ő teszi.

- Nem félsz, hogy a nagy... khmm - megköszörültem a torkom - hogy rácuppannak a halak? - mondtam a szerszáma felé mutogatva.
- Miii, honnan láttad a.... - rácsodálkozott a témára - nem számít. Amúgy nem nem félek, valaki másnak tartogatom. - nevetett.
-Ugye ezzel nem rám céloztál? - magam elé kulcsoltam a kezemet és dühös tekintettel fordultam felé, mire ő csak húzogatta a szemöldökét. - Hogy te mekkora paraszt vagy, gyűlöllek. - ordítoztam vele, majd egy hatalmas vizes pofonnal jutalmaztam őt.

Gyors léptekben haladni kezdtem a part felé, de arra a sziklás részre, ahol hagytam ruháimat. Mekkora bunkó, tapló egy ember, semmit nem változott, azt hittem az este megváltozik, hisz eddig annyira édes volt, most meg mindent elrontott, MINDENT. A könnyeim sem tudtak bent maradni ebben a hideg, ők is kikívánkoztak. Tudtam, hogy Harry utánam fog jönni, de ezt jóvá nem teheti. Egy utolsó kurvának néz, aki bármilyen lúzert lecidáz. Sosem fogom ezt megbocsátani neki.

- Várj meg kérlek, hé! Mintha fél órával ezelőtt, azt mondtad volna, hogy szeretsz. - ordította rohamosan felém közeledve.
- Szállj ki az életemből és hagyj végre békén. - sírtam magam elé a szavakat a fejemet rázva.

Gyorsan kiértem a partra, magamra kaptam a ruháimat és szaladni kezdtem. A kapucnis fölsőm, amit eddig a táskámban tartottam, most rákanyarítottam a fejemre, hogy minél kevesebbe lássák a könnyeimet. Nem szerettem, sőt kifejezetten utáltam, ha sírni látnak, mert akkor mindenki jött a hülye kérdésével.
Egy halom ember tolongott a szórakozó hely előtt. Mindenféle fura szerkókban voltak, és a kezükben hatalmas lencsék éktelenkedtek. Mi folyik itt mi történt? Lehet, hogy baleset történt? Odamentem, az egyik férfihoz, aki a szórakozóhely privát részére leselkedett.

- Mi az történt odabent valami? Vagy mi ez a nagy tömeg?
- Semmi, semmi, csak Harry Stylest látták ma este itt egy különleges lánnyal... -eddig rám sem emelte a tekintetét, de mikor meglátott, kidülledt szemekkel, szájtátva kiabált a többieknek. - Meg van, ő az!

Vakuk százait villogtatták a szemembe, én meg csak álltam bambán, nem tudtam hova tenni a dolgot. Riporterek, újságírók minden volt itt. Még szerencse, hogy a kapucni a fejemen van, így nem sokat fognak látni belőlem. Szaladni kezdtem, ahogy csak lábam bírja. Megelőztem a sajtósereget, befordultam az első utcába és hupp. Egy bokorban találtam magam, számon pedig hosszú férfi ujjak pihentek. Sikítani akartam, mert azt hittem emberrablás, de mikor megláttam Harry félmeztelen testét, anyááás. Egy pillanatig elgyengültem, majd eszembe jutott, hogy miért is váltunk szét.

- Na azt már nem, akkor inkább a sajtó. Ha ezzel távol tudom tartani magam tőled, minden pénzt megér. - morogtam neki flegmán, majd elindultam kifelé a bokorból, de ő visszarántott.- Hé, Jessica. Figyelj rám. - hangja most erős és határozott volt - Rettenetesen sajnálom, hogy mindig elrontok mindent. Sajnálom azt is, hogy belekeveredtél ebbe az egészbe, miattam. De én nem vagyok ilyen. Bocsáss meg nekem. - Úgy nézett rám, mint borjú az új kapura. Nem tudtam, mit feleljek, lehet most megbánta, de a következő pillanatban, megint meg fog sérteni és én ez nem akarom.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet, de... - egy darabig hezitáltam, nem tudtam eldönteni, vajon mi a helyes döntés - nem szeretnék soha többé találkozni veled. Azt gondolom így lesz a legjobb. - hirtelen nem is tudtam ki ez az ember, valójában nem is ismerem. Ma az újságírók holnap a zsaruk fogják keresni?
- De kérlek, hagy magyarázzam meg - kérlelt összekulcsolt kézzel, már majdnem térdre ereszkedve.
- Nem akarom hallani, nincs szükségem rád, hagyj elmenni. Kérlek! - éreztem hogy a kiejtett szavak véresen felsértették a szívét, de muszáj volt ezt mondanom, hogy ne keressen többé. Odament a bokor széléhez, és felhúzta az egyik ágat, szabad utat adva azzal. Elindultam kifelé, de mielőtt végleg eltűntem volna az utca fényében, visszafordultam és annyit mondtam: - Sajnálom.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés