Egy lány, 5 csalódás 6/Louis/4
Laurel Sky 2013.05.20. 17:16
8.rész
VARÁZSLATOS HANGHATÁS
Elegant Party
A nap hátralevő részében, csak az elkövetkezendő bálra tudtam gondolni. Fogalmam sem volt, mit is vehetnék fel, ugyanis nem voltam az a hú, de szoknyás, kisestélyit viselő lány. Amikor csak tehettem mindig sportosan öltöztem, számomra ez nyújtotta a legnagyobb kényelmet. De mivel, most egy bálba megyek, oda nem illik az effajta öltözet, akkor még is mit vegyek fel?
Elhatároztam magam, hogy ebéd után körbejárom Párizs utcáit egy alkalmi ruhabolt után keresgélve. Kis idő után, rá is akadtam egy kis boltocskára a főváros szélén. A ruhák elragadóak voltak de valahogy egyik sem felelt meg az én ízlésemnek, olyan furán néztem ki bennük! Az eladó nő mégis mindre rábólintott azzal a címszóval: - Mit’á magáhrá öntötték volnáh.
Nagy nehezen kiválasztottam egy barackszínű fodros bodros ruhát. Fizetés közben kitekintettem az ablakon és legnagyobb döbbenetemre már alkonyodott.
-Te jó ég mennyi az idő? – szó szerint leordítottam az eladónőről a parókát.
-Fé…Féhl ’at… - dadogta rémülten a pult mögül.
-Merlin szakállára, ezt nem hiszem el. – mérgelődtem.
Gyorsan kikaptam a nő kezéből a szatyrot és otthagytam neki az összes visszajárót, ami sok pénz volt, de ez esetben még az sem számított ugyanis másfél óra múlva érkezik Louis. Addigra mindenféleképpen el kell készülnöm és még sehol sem vagyok. Hogy szarhattam el ennyi értékes időt abban a fránya boltban?
Másfél óra múlva…
Kopogtattak a lakosztály ajtaján.
-Ki az? – pillantottam fel kétségbeesetten, törölközőbe csavarva miközben lakkoztam a lábujjkörmeimet.
-Louis vagyok, engedj be.
Válaszra sem méltattam szegény Louist, ehelyett nagy csörömpölés törés zúzás árán befutottam a fürdőszobába.
- Minden renden? – hallatszott aggódó szava az ajtó felől? Továbbra sem adtam engedélyt a belépéshez. – Jessy bemegyek! – dörömbölt.
Gyorsan sminkeltem, felvettem a ruhámat. Belenéztem a tükörbe, ami visszamosolygott rám miközben azt sugallta: -Gyönyörű vagy hercegnő.
Én is tökéletesnek láttam magam, pedig egyáltalán nem hordtam még ilyen cuccot. Rendes meglepődtem magamon. Szép vagyok, indulhatok. Kinyitottam a fürdőszoba díszes harmonikaajtaját Louis ugyanolyan pózban állt előttem, mintha csak a tükröm lenne, csak neki sokkal jobban leesett az álla, mint nekem. Percek múltán megköszörültem a torkom, hogy visszaszálljon a földre.
-Ööö.. mm.. – úgy nézett rám, mint borjú az újkapura – Jess te vagy az? – csodálkozott.
-Igen. – nevettem – Jól nézel ki. kacsintottam.
-Te pedig… meseszép vagy. – mondta zavarodottan, amitől én teljesen elpirultam.
-Nos… köszönöm! – határszünet – Indulnunk kellene nem?
-Igen, de előtte adnom kell valamit. –kihúzott a zsebéből egy kicsi piros bársonydobozkát.
-Mi ez? – meglepődtem.
-Csak egy kis apróság. – mosolygott, majd a kezembe tette, lágyan végig simítva azt.
Kinyitottam és egy kis medalion volt benne, ami egy madarat ábrázolt.
-Óhh… ez gyönyörű… köszönöm Louis! – ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát, mire ő odakapott a csók helyére – Bocsánat! – ismét elpirultam.
-Semmi baj – nevetett - akkor induljunk, tartotta a kezét.
-Köszönöm – belenéztem a szemébe és a karja helyett a kezére kulcsoltam ujjaimat, amit ő ellenkezés nélkül elfogadott.
Így érkeztünk meg a bálba, kéz a kézben. A bejáratnál elkérték a meghívókat és 1-1 pezsgővel ajándékoztak minket. A terem lélegzetelállítóan szép volt, mindenhol az arany és a fehér szín dominált! A helység egyik felében párok táncoltak a másikban pedig előkelő uraságok étkeztek. Igazán elegáns volt. Ahogy a lágy zongoraszó, beterítette a terem minden pontját, ahogy a levegőben terjengő francia parfümök elárasztották a helységet, tökéletes volt.
-Szeretnél táncolni? – kérdezte Louis.
-Azt hiszem… nem… nem tudok táncolni. – motyogtam zavarodottan.
-Akkor épp itt az ideje, hogy megtanulj. – húzott a táncparkett fel.
-De Louis – elengedtem a kezét és hátráltam – Én tényleg nem tudok táncolni, béna leszek.
-Majd én vezetlek. – mondta miközben közelebb hajolt hozzám, az orrunk már-már majdnem összeért. Behunytam a szemem, ekkor egy csókot nyomott a homlokomra és azt súgta: - Bízz bennem.
Elindultunk a táncparkettre és tényleg elég béna voltam, de Louis tűrte, hogy 69szer a lábára léptem. Kicsit bizonytalanul álltam a földön, vagyis inkább Louis lábán! Haha… Egy lassú szám következett, én ki akartam törni a fiú karjaiból, de nem engedett, visszahúzott magához és táncra kényszerített. Elfogadtam… itt nem voltak lépések ez egyszerűbbnek tűnt, mint a keringők.
A fények elhalványultak a zene felerősödött… lassan úgy tűnt mintha csak mi ketten lennénk a teremben. Lou közelebb húzott magához, én pedig ráhajtottam a fejem a vállára, mikor lejjebb csúsztatta a kezét egészen a derekam alá felnéztem tiltakozás kép, de nem tudtam ellenállni azoknak a hívogató szemeknek, a hajába túrtam, közben végig tartottuk a szemkontaktus. Még közelebb húzott magához, már a mellkasunk is összeért. Lehunytam a szemem, most először vágytam arra az el nem csattant csókra, nagyon vágytam. Megéreztem Louis közelségét, az arcomon éreztem, ahogy lélegzik, ahogy egyre közeledik hozzám… Majd ekkor…
-Mindhenki el’Ágyni á ’elyet, ezt áh lányt kerehssük…- mutatták fel az ÉN SAJÁT képemet - Áh fülühnkbe jutott, ’ogy itt bujtthatják… - ordibálta a Francia rendőrség.
-De miért? Én nem csináltam semmit? – néztem Louisra őszintén, hiszen engem is ép úgy meglepett ez az egész mint mindenki mást.
-Gyere vele. – mondta Louis és szaladni kezdtünk a terem másik irányába.
-Ott vhán elkhápnii – ordította a rendőrfőnök.
A hapsik futni kezdtek utánunk, és mi nem tudtunk haladni a visszatartó tömegtől így végül elkapták a csuklómat és rángatni kezdtek.
-Ne Louis!! Kérem neee!! – kiáltottam mikor kicsúsztak az ujjai a kezeim közül.
-Hagyják békén!! – förmedt rájuk a fiú és megpróbált kiszabadítani, de őt is lefogták.
Lou rúgott kapálózott, de a SÜNdőrség erősebbnek bizonyult, mindössze csak a kezét tudta kiszabadítani, amivel utánam kapott, én is így tettem… de nem értük el egymást. Sírva néztem végig, ahogy Louis egyre csak távolodik tőlem, miközben engem durván rángatnak ki a bálteremből.
|