|
Egy lány, 5 csalódás 6/Louis/2
Laurel Sky 2013.05.20. 17:01
6.rész
VARÁZSLATOS HANGHATÁS
Voices are closed
-Szia – köszönt rám az idegen.
-Hjahjj… - hátráltam, mert megijedtem, de gyorsan rendeztem vonásaimat – Vagyis, sziia! Jessica vagyok. – mosolyogtam.
-Jessy… milyen gyönyörű név, akárcsak az, aki viseli. – bókolt, majd bemutatkozott – Én, pedig Louis… Louis Tomlinson.
-Köszönöm a rózsát - mondtam miközben bámultam a horizonton lemenő nap utolsó sugarait.
-Milye... Jaaa... hogy azt a rózsát, szívesen, elvégre kiérdemelted.
-Mégis mivel? - nevettem bele mondatomba.
-A szépségeddel - mondta egy kacsintás és egy édes mosoly kíséretében.
Hogy ez a fiú, milyen romantikus, amúgy biztos vagyok benne, hogy valójában nem ilyen csak tényleg a szerelem városa bolondítja meg a szerelmes szíveket! Habár, ki tudja. Rákérdezek.
-Mond te mindig ilyen romantikus vagy?
-Csak Párizsban, nem egészen az én asztalom ez a romantika dolog, én inkább élni szeretek és hülyülni. - válaszolta zsebre tett kézzel.
Én meg csak álltam ott bambán és néztem ki a fejemből- TUDTAM - merengésemből egy újabb kérdéssel húzott vissza a valóságba.
-Miért nem alszol ilyen későn?
-Mert nem tudok. - grimaszoltam, amit ő félre is értett, mert rögtön mentegetőzni kezdett.
-Ne hargagudj, hogy felébresztettelek...
-Neeem... nem... dehogy is, csak szimplán nem tudok, lehet túl fáradt vagyok az alváshoz. - nevettem - Viszont te varázslatosan énekelsz!
Tényleg varázslatos volt, az szívem mintha átmelegítette volna hűs testem, a hangjegyek mintha kézzel foghatóak lettek volna. A csendes homályba felbukkant némi fény, mely utat mutat a világosságba. Felszabadultság és az az érzés, hogy éjjel nappal csak tombolni akarsz, vagy épp a szerelmed karjaiban hallgatni a lágy zenét, miközben ő csöndesen suttog a füledbe. Hümm...
 -Hát köszönöm... sokat dolgozom rajta. Szívesen eléneklem még egyszer csak neked, csak most, csak ezen a csatornán! - nevetett - Állj hátrébb...- mondta, majd nekifutáshoz készült.
-Héé... Állj! Mire készülsz? - estem egyik kétségből a másikba, mert biztos voltam benne, hogy ennek rossz vége lesz!
-Át megyek hozzád- válaszolta a legnagyobb higgadtsággal, mintha nem is lenne alattunk a 16 méter mélység.
-Te megőrültél?- kiabáltam - Tisztában vagy vele, hogy a 8.-on vagyunk?
-Nem számít, előző életemben Supermen voltam.
-Na persze, kérlek ne csináld! - még láttam ahogy nekifut, de nem akartam látni a végét, úgyhogy a szememet eltakarva izgultam Louis életéért. Már majdnem sírtam.
-Hahó túléltem...- vette le a szememről a kezem.
-Te hülye... - boxoltam bele a mellkasába - Alig 10 perce ismerlek és már is temetésre kényszerítesz? Bolond.
-Nyugii! - mondta, miközben magához húzott és megölelt.
Ahogy ölelt, éreztem a parfümje illatát, ami elegáns ugyanakkor játékos hatás keltett bennem. A karjai erősek és a mellkasán is domborodtak a feszes mellizmok. Jó kiállású fiú volt, talán még a háborúban is megállta volna a helyét! XDDD
-Szóval kezdhetem?- tartotta az orrom elé a papírt.
-Várj - leültem a székre, a lábamat keresztbe téve kihúztam magam, az orromat az égnek szegezve picsagörcsbe állítottam a csukló - így jó lesz? -nevettem.
-Tökéletes Madmaselle - megfogta a kezem letérdelt és kezet csókolt - Minő alkalmatosság, kegyed bőrének banán illata van.(Banános tusfürdő)
-Ohh - afektáltam - talán nem szereti a banánt? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogyne szeretném, de most nem e miatt vagyok itt, kérjen meg Madmaselle.
Mit kérjek meg? A kezét? Vagy most mire gondol? Ja leesett... oké.
-Ohh... Mösszjő el dalolná nekem az imént hallott dalt?
-Örömömre szolgálna a ha velem énekelne.
-Mi?- lepődtem meg szerepemből kiesve - én nem...
-Shhh... - tette számra a kezét - Csak figyelj!
Innentől kezdve órákon keresztül csak énekeltünk, táncoltunk és élveztük egymás társaságát. Nagyon jól éreztem magam, talán ilyen jól meg sosem ez előtt! Mikor már nagyon későre járt, úgy döntöttünk nyugovóra hajtjuk fejünket... Khmm.. Persze külön külön... A Supermen visszarepült saját hajlékába, de mielőtt be ment volna, még átkiáltott hozzám.
-Holnap reggel... illetve ma reggel várlak a kantinban és elviszlek reggelizni!
-Úgy érted... örülnél, ha velem töltenéd a reggelit?
-Igen, igen úgy! -nevetett - Akkor reggel... 7-kor... Jó éjt hercegnő.
-Jó éjt Louis!
Tudtam, hogy még egy darabig, nem fogok tudni elaludni, így hát takaróba burkolózva visszaültem a kerti székre és annyiszor lejátszódtak bennem, a mai jelentek, míg a végén elszunyókáltam. A következtetés, amit a mai napról levontam, csak annyi volt! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
