|
Egy lány, 5 csalódás 6/Louis/3
Laurel Sky 2013.05.20. 17:09
7.rész
VARÁZSLATOS HANGHATÁS
Mornin' Surprise
Eljött a
reggel. Már akkor izgatottan ébredtem, mert nem tudtam mire számítsak a
reggelinél. Elképzelésem sem volt, vajon mit, hogy, miért fogunk elkövetni, de
tudtam, nagyon jól fogjuk érezni magunkat!
Gyorsan elkészültem és negyed óra múlva már lent is voltam a
reggelizőknek kialakított teraszon.
Leültem az egyik félreeső helyre és csak vártam, vártam és vártam, de
Louis nem jött. Úgy éreztem rútul átvertek és kihasználtak. Dühös voltam. Éppen
indulni készültem vissza a hotelban mikor a fejemben egy hang azt mondogatta: Várj még, ne szaladj el.
-De,
mégis mire várjak? – mondtam ki hangosan fejemet az égnek szegezve tárt
karokkal, mintha csak valami választ vártam volna az égiektől.
-Rám – szólalt meg egy lágy fiatalemberes hang a hátam mögött.
 Azt
hittem ezt is csak képzelem, de nem így volt. Mikor megfordultam csodák
csodájára Louis állt mögöttem ugyanabban a huzentróglis nadrágban, mint tegnap.
Még mindig bennem volt a méreg amiért megváratott. Karba tett kézzel, felvont
szemöldökkel vártam a magyarázatát.
-Bocsánatért esedezem szép hölgyem, hogy
megvárakoztattam. – letérdelt és kezet csókolt, majd felállt és elindult. Csak
néztem utána, mint Rozi a moziba, még mindig nem szóltam semmit. Megfordult és
széles mosollyal az arcán, hívogatóan kérdezte.
-Mehetünk?
- nyújtotta a karját, majd miután
elfogadtam azt, elindultunk.
Fogalmam
sem volt hova fogunk menni, de már jó ideje mehettünk, míg végül elértünk egy
tisztásra, aminek egyik felét gyönyörű zöld, selyem fényű bársonyos fű
tarkította, a másik oldalon viszont sárga az égbe magasodó illatos búzakalászok
terültek. A kettő találkozásánál egy dombocska magasodott, ahol egy közepes
méretű almafa állt.
Közelebb
mentünk a fához és ekkor megpillantottam Louis ajándékát. Az almafa alatt egy
kockás terítő hevert melyre egy halom ételt hordtak. Volt köztük: bagett, kroesszán,
szalonna, tojás, sajt, fánkok minden féle ízben, tea, kávé és csokoládé.
-Louis
ezt te… te hoztad ide? Nekem? – kérdeztem fülig érő szájjal csillogó szemekkel.
-Nekünk. – javított ki a fiú, miközben helyet foglalt a piros-fehér kockás
pokrócon. –Gyere, ülj le.
-Oké – bólintottam.
-Mit kérsz reggelire? – kérdezte.
-Azt hiszem…. nem tudom… - mondtam, mert nem tudtam hirtelen mit válasszak. A
bőség zavarában szenvedtem.
Lassan kezdtünk
pukkadásig tele lenni. A reggeli közben nagyon sokat beszélgettünk, többnyire a
gyerekkorunkról… Megtudtam, hogy kiskora
óta focizik. Bár ez meg is látszik az alkatán főleg az izmos lábain. Elmesélte,
hogyan került el az X-Factorba és hogy nem jutott be mikor végül… Na pont ennél a résznél pattantam fel, és
szaladni kezdtem a búzamező közepéig. Louis utánam szaladt, mikor csökkentett a
távolságból, nevetve még jobban szaladni kezdtem, de végül beért és rám
vetemedett.
-Meg
vagy! – karolt át hátulról és a földre zuhantunk.
-Jajjj… - nevettem.
Mikor
megfordultam Louis alatt találtam magam. Ő csak mosolygott rám, amitől
elvakított az agyamban növekvő rózsaszín ködöcske. Azt sem tudtam hol vagyok.
Akkor ő közeledni kezdett felém, már majdnem elcsattant az első csókunk, mikor
megszólalt a mobilom. Ijedtségembe lelöktem magamról Louist és megnéztem vajon
ki zavar pont most. Niall volt az.
Még a szar is megállt bennem, úgy megrémültem. Hihetetlen, hogy már majdnem
elfelejtettem a kis Írmanónat. Felálltam és megfelelő távolságig sétáltam ahol
Louis már nem hall engem és felvettem a telefont.
 -Hálu! –
köszöntem.
-Szia, hercegnőm. Hogy vagy? Minden rendben?– kérdezte aggódva Niall.
-Remekül, csodálatos Franciaország! Nagyon kedvesek és segítőkészek itt az
emberek. - ami persze hazugság volt - A legnagyobb biztonságban vagyok. És
veled te jól vagy?– tudtam ezt kell válaszolnom, hogy megnyugodjon.
-Nem, borzasztóan hiányzol! – mondta
szomorúan.
-Te is nekem, de nemsokára látjuk egymást.
-Az maga lesz az örökké valóság.
-Most mennem kell, itt a taxii. – hazudtam, mikor Louis közeledett felém.
-Rendben van, vigyázz magadra és szeretlek!
-Én is, szia! – búcsúztam el tőle.
Mikor
Louis odaért hozzám, nem kérdezősködött, ami jól esett, mert így tudom, hogy
nem az a kíváncsiskodó fajta, hanem tiszteletben tartja mások magánéletét. Míg
én telefonáltam ő összepakolta a pikniket és elindultunk vissza a hotelba.
Estére viszont újabb meghívást kaptam, egy bálra. Kisestélyi, smink meg minden,
ami kell! Már most izgatott vagyok, ugyanis még sosem vettem részt ilyen neves
eseményen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
