|
Egy lány, 5 csalódás 6/Louis/1
Laurel Sky 2013.05.20. 16:58
5.rész
VARÁZSLATOS HANGHATÁS
Mysterious Boy
Következő úti cél Kréta szigete, de úgy döntöttem megállok
félúton és eltöltök egy kellemes hetet Párizsban, a szerelem városában. Az a
hír járja, hogy ezen a helyen, mármint Franciaországban, még a legdurvább
szívek is meglágyulnak. Hihetetlen sok látnivaló van, ahol rengeteg új élményben
lehet részesülni. Talán ezért vonz ez a hely? Az élmények miatt? Ki tudja? Na
de ez most tökéletesen lényegtelen.
Az első napomat, csak látnivalóknak és a városnak
szenteltem. Nagy nehezen ki is béreltem
egy taxit aznapra, de így sem volt könnyű dolgom, mivel egy szót sem tudtam
franciául.
-Elnézést…ömm… Möszjő… el szeretnék menni ide… - mutattam a
sofőrnek, egy firkát, ami a diadalívet akarta ábrázolni. Ő csak nézett rám nagy
boci szemekkel, nem értette, hogy mit akarok.
-Áhh a francba! – mérgelődtem, majd eszembe jutott, hogy
nálam van a kisokos kalauzom. Onnan meg tudom mutatni a képet.
Alig fél órába telt, már is ott álltam a diadalív lábánál.
Kiszálltam a taxiból, majd előre sétáltam a téren, hogy megfelelő szögből
tudjam fényképezni, az építményt. KATT-KATT-KATT, csak úgy pörögtek a
képkockák. Elegendő képet csináltam, tehát visszanéztem az imént készítetteket,
hogy töröljem a kevésbé jókat. A bagy keresgetések közepette, ráakadtam egy
különösképpen ékes darabra, majd felnéztem a kamerámból.
-Hű de gyönyörű!
-Akárcsak te. – szólalt meg egy hang a fülem mellet.
 Hirtelen megfordultam, de nem állt ott senki. Fura biztos
csak képzelődöm, és a lelkiismeretem válaszolgat. Hahaha. Mikor visszafordultam,
egy nálam fél fejjel magasabb fiú állt, egy rózsát nyomott a kezembe, majd rám
kacsintott.
-Milyen aranyos ebben a szerelésben – jelentettem ki
magamnak, miközben beleszagoltam a vörös rózsa szirmaiba.
A fiún, fehér vászoncipőt, szürke pólót, fekete kantáros (huzentróglis)
gatyát viselt, barna haja csinosan oldalra fésülve, arcán aranyos, ugyanakkor
sejtelmes mosoly ült. Istenem, de édes, még mindig a hatása alatt voltam, mikor
feleszméltem ábrándozásomból a fiú már nem volt sehol.
Fürkésztem a teret, de nem láttam mást, néhány
ajándékbódénál és a sok szerelmesen andalgó párocskánál. Egy idő után feladtam
a keresést, el is fáradtam így hát leültem a hozzám legközelebb álló padra, rá
fél percre megláttam a fiút, amint épp gerléket kerget. Várjunk csak, jobban
megnézve a jelenetet, talán nem is hajkurászta őket, hanem inkább a galambok
kergették őt. Jót nevettem a látottakon, viszont mikor oda akartam menni hozzá,
jött a francia sofőr, hogy eleget időztünk itt, jobb lenne, ha továbbállnánk.
(mindezt, Activityzve).
 Elindultunk a szálláshelyre, mire odaértünk, addigra már
beesteledett. Rendeztem a számlákat, a taxissal és a hotellel is, mire közölték
velem, hogy a legfelső emeletem található a Luxus lakosztályom. DEJÓÓ, most
mászhatok fel odáig. Repestem az örömtől, mit ne mondjak. Miután nagy nehezen
felcammogtam, körül sem néztem a lakosztályba, hanem egyből beálltam a zuhany
alá, hogy minél előbb bezuhanhassak a pihe puha ágyba. Miután befeküdtem az
előbb említett kényelmes ágyba, nem tudtam elaludni. Órákig forgolódtam, tehát
elhatároztam, hogy ma a teraszon töltöm az éjszakát. Ki is mentem a kedvenc
bögrém, benne tűzforró csipkebogyó tea társaságában, és helyet foglaltam a
kovácsoltvas szép mintázatú széken. A kilátás gyönyörű volt, a horizonton a
lenyugvó nap halványan ott derengett még az égbolton, de már a csillagok is
megjelentek. A város fényei csak úgy ékeskedtek, de mind közül a velem szembe
lévő Eiffel torony ékeskedett. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor a mellettem
lévő terasz ajtaja kivágódott. Abban a pillanatban a földre zuhantam és
belekapaszkodtam a balkon egyik vastagabb oszlopába.
-Ezt nem hiszem el, nem megy ez most nekem. – hallatszott át
a teraszról – Hiányzik valami. Valami ami… Áhh… Na még egy próbát.
I won't let
these little things
Slip, out of my mouth,
But if it's…
A bögrémet
szorongatva hallgattam a sarokba az éneket, ami elképesztően hangzott, nem
bírtam ki… annyira kíváncsi voltam ki is ez a dalos pacsirta, hogy
átkukucskáltam a perem fölött. Igen csak meglepődtem, hisz ő adta nekem a
rózsát a téren. Annyira csábított a dal, hogy hangosan felsóhajtottam.
-Varázslatos
hanghatás!
Mihelyst
kimondtam, a fiú abbahagyta az éneklést, és felém pillantott, én gyors
lehúzódtam és lapultam amennyire csak lehetett. Vártam egy pár percet, mikor
ajtócsapódást hallottam, újra felkapaszkodtam a peremre, de ekkor két
türkizkékeszöldes szempárral találtam szembe magam.
-Szia – köszönt
rám az idegen.
-Hjahjj… -
hátráltam, mert megijedtem, de gyorsan rendeztem vonásaimat – Vagyis, sziia!
Jessica vagyok. – mosolyogtam.
- Jessy… milyen gyönyörű név, akárcsak az, aki viseli.
– bókolt, majd bemutatkozott – Én, pedig Louis… Louis Tomlinson.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
