|
Egy lány, 5 csalódás 6/Niall/4
Laurel Sky 2013.05.19. 21:24
4.rész
HÓFÖDTE CSODÁLAT
Bye Bye Ireland
Az este
további részében csak egymással foglalkoztunk, de több csók nem csattant el
köztünk. Nem akartam... Nem azért mert nem esett jól, hanem mert tiszteletben akartam
tartani az elveimet, és amúgy sem állok készen egy új kapcsolatra. Ezen az
estén nagyon közel álltam hozzá, hogy a barátság átcsapjon valami sokkal
erősebb érzésbe… Gyengülök, egyre csak kívánom Niall ölelését és csókjait amivel
beborítja arcom minden felületét. Nem tudom, még meddig tudom türtőztetni
magam, hogy ne adjam át magam neki, mint testben, mind lélekben. Remélem,
vagyis inkább merem ajánlani magamnak, hogy ez is egyfajta fellángolás legyen,
akárcsak a régi kapcsolataimnál, már ha azokat lehet annak nevezni. Szánalmas
egy kislány voltam akkoriban, de most, úgy érzem egyfajta fordulatot vett az
életem, mert rátaláltam arra az emberre, aki mellett teljes biztonságban érzem
magam, és most nem szerelemről beszélek, hanem a legszorosabb barátságról, ami
valaha létezett!
A csókot
követően, Niall elvitt egy helyre, ahonnan belátni az egész várost és a hegyek
mögött megbúvó sarki fényeket. Az ég sziporkázónak tűnt a színes fénycsóvák
végett. Meseszép volt, úgy éreztem maham, mintha haza értem volna hosszú
utazásomból, de tudtam ez csak ábránd, mert holnap tovább kell állnom innét, és
ezt valahogy meg kell mondanom Niallnek is.
-Niall… figyelj… - kezdtem bele mondandómba kissé bátortalanul.
-Hümm? –
válaszoltam, de továbbra is a fényeket nézte.
-Elmegyek.
-Jól van
mennyünk, úgy is eleget láttam már a fényeket. – majd felállt és
összehajtogatta a kockás plédet, ami védett minket a fog vacogtató hidegtől!
-Nem érted –
állítottam meg – Én holnap elmegyek… Itt hagyom Írországot.Határszünet,
Niall lefagyott…
Most mi van? Gondoltam magamban. Csak nézett rám, mint egy
idiótára aki most szökött az elmegyógyintézetből és nem tudja hol van. Végül
elkezdett velem kiabálni.
-Micsoda? –
kérdezte – Nem teheted ezt velem – kalimpált össze vissza a kezével, megkerülte
a kocsit, szétrugdosta a hókupacokat, végül földhöz vágta a takarót.
-Te is tudtad,
hogy ez nem fog örökké tartani.
-Nem, de tudtad… de neeem… nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt...
-Kérlek ne nehezítsd meg…- odamentem hozzá és megfogtam a kezét, de ő szó
nélkül elrántotta és beült a kocsiba, amivel ide jöttünk, ha netán tán nem
említettem volna.
A kocsiban
fagyos volt a hangulat, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem értettem Niall
viselkedését, hogy lehet ennyire önző és gyerekes? Mikor megérkeztünk a
Hotelhoz, kiszálltam és visszahajoltam a sofőrülés ablakába.
-Nem értem
miért kell így elválnunk egymástól, de tiszteletben tartom a döntésedet. Nagyon
hiányozni fogsz nekem. – mondtam elfúló hanggal, már a sírás fojtogatott.
-Mikor mész? –
kérdezte, de még mindig nem tisztelt meg a tekintetével.
-Holnap
reggel. 6-kor indul a gépem.
-Akkor jó
utat. – mondta egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Kösssz…
szia.
 Még le sem vettem a könyökömet a kocsi ablakából, már el is hajtott nagy
farolások közepette. Elképesztően rosszul esett Niall viselkedése, azt hittem
ennél többet jelentek neki, de már tudom, hogy csak megjátszotta az érzéseit és
nem jelentek neki az ég egy adta világon semmit sem. Sírni akartam, de nem
ment. Még mindig az éjszaka járt a fejemben… és próbáltam arra koncentrálni,
hogy úgy emlékezzek a fiúra, mint mikor önfeledten kacagtunk a nagy semmin bele
az éjszakába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd lefeküdtem, mivel alig 5óra múlva
kelnem kell, hogy tovább állhassak.
Hajnalban
felkeltem és ránéztem az órára. OMG!! 4:30? Fél órán belül, kint kell lennem a
repülőtéren! Mit a tornádó úgy készültem el a reggeli teendőkkel, gyorsan taxit
fogtam és már kint is voltam a repülőtéren. Miközben utaztam átgondoltam az itt
töltött csodás perceket és mélységesen sajnáltam, hogy a tegnapi napom úgy
végződött ahogy végződött. Most sírtam… nem bírtam tovább. Szörnyen fog
hiányozni az Ír manóm és még a kapcsolatot sem tudom vele tartani, ugyanis
számot azt nem cseréltünk!
Beléptem a
reptér épületébe és körülbelül 100 vagy inkább több száz rózsa borított mindent
és közönségek rengetege figyelt engem. Nem értettem mi történt, de mikor Niall
kilépett az egyik nagyobb Rózsa halom mögül, mindent megértettem. Lerogytam
csomagjaimra és kifakadt belőlem a sírás, egyszerűen nem tudtam abbahagyni,
ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy miért is sírok. A gesztus miatt, vagy mert
itt kell hagynom őt! Mikor felnéztem Niall már ott volt mellettem.
-Ne haragudj rám a tegnapiért, egész este gondolkoztam és rájöttem, nem
engedhetlek el így téged. Azt szeretném, hogy úgy emlékezz rám, mint a legjobb
barátodra, és ne úgy, mint egy sértődős majomra. Nem akarom, hogy elmenj. Bár
csak maradhatnál. – mondta miközben ott guggolt előttem, és törölgette a
szemeimről a leázott festéket.
 -Nagyon bántott, a tegnapi viselkedésed, de ezennel megbocsátok. Bár csak
maradhatnék, de nem lehet. Nagyon nagyon fogsz hiányozni! – mondtam hüppögve,
majd szorosan átöleltem és beszívtam a fiú friss illatú parfümét, hogy valami
emlékeztessen rá. A kedvenc parfümöm férfi változata.
-Ezt még szeretném neked adni, hogy mindig emlékeztessen rám. – előhúzott
zsebéből egy karkötőt, amin egy nagy hotdog díszelgett.
Elnevettem
magam.
-Tudod, hogy mindig emlékezz az éhenkórászra. – kacsintott.
-Annyira szeretlek, köszönöm… Nagyon tetszik – tartottam a karom, hogy
feltehesse a csodás ékszert.
Egy hang megszólalt a hangos bemondóba: -Kérem kezdjék meg a
beszállást a Frankfurtba tartó repülőre.
-Indulnom kell. – felálltam és összeszedtem magam.- A
rózsáimmal mi lesz?
-Nyugodj meg, mind megvár téged az otthonomban. Cukorral vannak átitatva,
szóval elhervadni azt nem fog. – világosított fel a részletekről.
-Ohh… értem… Nos, akkor nagyon szépen köszönöm ezt a csodás hetet! Itt a
számom… - nyújtottam át neki. – Ha nagyon hiányoznék, mobilon elérsz!
Elvette a számot és meg egyszer szorosan átöleltük egymást
búcsúzásképpen.
-Örülök, hogy felém sodort az élet. Szeretlek Jess. Nagyon vigyázz magadra.
–súgta a fülembe.
-Szeretlek – mondtam, majd vissza sem nézve elindultam a csomagellenőrzőbe és
felszálltam a gépre.
Kényelmesen elhelyezkedtem, mikor megszólalt a telefonom.
-Hallo?- szóltam bele bizonytalanul.
-Már is hiányzol nekem! – mondta a hang.
-Ohh… te is, de bírd ki nélkülem egy kis ideig. Nemsokára újra látjuk egymást,
Niall.
-Megígéred?
-Ígérem. – majd letettem a telefont, és megkezdtem utamat Franciaország
felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
